Amikor a magyarok kifosztották a gyári sör-automatákat

A Das WeltAuto hálózat egyik legeredményesebb értékesítője Karancsy László, aki 1994 óta dolgozik a Porsche Buda telephelyén. Korábban azonban sokat ingázott, mert évekig Németországban dolgozott, mégpedig a BMW-nél.

Amikor fiatal autószerelőként a Miskolci úton dolgozott az Univerzum autójavítóban, lehetősége nyílt, hogy 1990-ben kimenjen Németországba, a BMW gyárba. Két évig abban az üzemben dolgozott, ahol az ajtókat szerelték össze, majd újabb két évre a gyári szervizbe került, ahol különféle sport-átalakításokat végeztek az ügyfelek egyéni igényei szerint.

Az ajtó-üzemben egy szerelősoron csak magyarok dolgoztak, és voltak, akik megszédültek a német körülményektől. A gyárban ugyanis nemcsak kávé-automaták, hanem sör-automaták is voltak.

„A németeknek ez teljesen normális volt, nálunk azonban nem, úgyhogy sokan azzal kezdték a napot, hogy kivettek jónéhány doboz sört, nehogy szomjan haljanak a műszak végére. Csakhát a szomjhaláltól való félelem egyre mardosta őket, ezért nemritkán átjártak más üzemekbe is, és gyakorlatilag kifosztották az automatákat. Nem is lett volna baj, ha néhányan nem lettek volna erősen jókedvűek, aminek hangot is adtak. Szóval az lett a vége, hogy ezektől a kollegáktól hamar elköszöntek ” – emlékezik Karancsy László, hozzátéve, hogy mivel minden hétvégén hazajártak Münchenből, tulajdonképpen ők találták fel a telekocsis utazást.

Az ingázásnak voltak előnyei és hátrányai egyaránt. A török munkatársak ugyanis nagyon szerették a magyar trappista sajtot és az orosz pezsgőt, úgyhogy a magyarok rendelésre szállítottak, még cigarettát is. Volt, aki az engedélyezett két karton helyett 60-70 karton cigarettát vitt magával, úgyhogy a határátlépés gyakran rizikós volt. És mindenki hűtőtáskában vitte az ételt, hogy minél többet megspóroljanak a fizetésből. Az ingázásnak azonban sajnos nagy ára volt. Három és fél év alatt Karancsy négy kollegája halt meg közúti balesetben.

Amikor 1994-ben hazajött, az éppen nyíló a Porsche Budában lett új gépkocsi-átadó. „Akkoriban az új autók átadása sokkal lassúbb folyamat volt. Mivel a legtöbb ügyfél az első nyugati autóját vette, mindent alaposan el kellett magyarázni. Pedig azok a modellek sokkal egyszerűbbek voltak, mert csak elektromos ablakemelő, központi zár és talán klíma volt bennük. Már a tempomat is nagy dolognak számított. A mai felszereltségek, vezetést segítő asszisztensek még a tervezők fejében sem voltak” – mondja a szakember, hozzátéve, hogy az opciós listán komfort elektronikának hívták, ha az ablakemelő egy gombnyomásra teljesen felemelte vagy leeresztette az ablakot, és a folyamatot újabb gombnyomással meg lehetett akasztani. „A kilencvenes évek derekán a családnak valósággal ünnep volt az új autó átvétele, míg ma azt mondják, gyorsan mutassa, hol kell aláírni, és már mennek is”.

Három évvel később, éppen húsz éve került a használtautó részleghez Karancsy László, akihez máig visszajárnak olyan törzsvevői, akik tőle vették át az első autójukat: van olyan ügyfele is, aki már öt gépkocsit vett nála. Mint mondja, annak idején korántsem volt ilyen élénk a használtpiac, és természetesen a kínálatban sokkal kevesebb nyugati gyártmány volt. Viszont akkor is sokan külföldről, vagyis nyugatról hoztak be maguknak használt autókat.

A Das WeltAuto használt autó kínálatát IDE kattintva érheti el.